Galaktikus együttállás [videóval]

2012 a világvége, 2012 december, maja naptár, Fekete hasadék, Tejút, John Major Jenkins - 2009. július 8. 10:46

A Galaktikus együttállás elméletét az 1980-as években megalkotó John Major Jenkins feltételezi, hogy a maják a naptárukat a Tejút Fekete hasadék vagy Nagy hasadék néven ismert porfelhőjének megfigyelésére alapozták. A maják ezt a Xibalba be, azaz Fekete Út névvel illették.

Jenkins úgy véli, a legendás nép tudta azt is, hogy a Fekete hasadék hol keresztezi az ekliptika síkját (a Nap és a Naprendszer kringési pályájának síkja).

Ez a pozíció vagy metszéspont aztán különösen jelentős helyet foglalt el a maja kozmológiában (a világegyetem keletkezését és működését egészben vizsgáló módszer).

Jenkins elmélete szerint a Nap a 2012-es téli napforduló időpontjában egészen precízen beáll a Fekete hasadék és az ekliptika találkozásának pontjába.

Hitt abban, hogy a maják várták ezt az együttállást, és az emberiség mély spirituális átalakulásának hírnökeként tekintettek rá. Ezért is jelölték meg ennek várható időpontját öröknaptáruk utolsó napjaként.

Kritika: Az elmélet bírálói arra hivatkoznak, hogy 1998-ban szinte tökéletesen megvalósult a Nap–ekliptika–Fekete hasadék együttállás, de semmilyen következménye nem volt a Földre és az emberiségre.