Roland Emmerich: Nem vesszük észre, hogy ketyeg az óránk? [interjú + videó]

2009. augusztus 17. 11:47

Egy világméretű özönvíz víziója, Noé bárkájának legendája adta Roland Emmerich új filmje, a 2012 (ha eljő a világvége) alapötletét. Emmerich csak később találkozott a 2012-es világvége-jóslatokkal és a maja öröknaptárral kapcsolatos elméletekkel, így a címét is csak később kapta meg a film. A német filmrendező a kaliforniai San Diegóban válaszolt az újságírói kérdésekre. Az interjúból kiderül: Ronald Emmerich hisz abban, hogy a Földön 40 ezer évenként eltűnik a régi, és mindent újra kell teremteni.

[– Mi is a helyzet Önnel és ezzel a világvége dologgal?

R. E.: – Ez egy szerelmi történet.]

[– Merthogy úgy tűnik, mintha állandó témája lenne a műveinek. Mi az, ami ennyire lenyűgöző ebben?

R. E.: – Nos, hát először a Függetlenség Napja című filmemnek volt a témája. Ebben a filmben július 4. a világvége napja, ami egyfajta abszurd állítás. Aztán a „Holnapután”-ban ismét ehhez nyúltam, mégpedig azért, mert az volt az érzésem, hogy ha ez így megy tovább, akkor előbb-utóbb itt a vég. Nem totális világvége jön, hanem egy jégkorszak vagy valami hasonlóan nagy katasztrófa.

R. E.: – Aztán nagyjából akkortájt kezdtünk el beszélgetni a lehetséges új projektekről, és előjött az ötlet, hogy talán egy vilégméretű özönvíz remek témája lehetne az új filmnek, és elmondhatnánk a Noé bárkája történetének modern változatát. Aztán azzal a gondolattal játszadoztunk, hogy vajon ki építené meg ezt a bárkát. Ekkor találtunk rá a 2012-es vilégvége jóslatok témájára, és beépítettük a filmünkbe.

R. E.: – A 2012 nem csak egyszerűen egy katasztrófafilm, hiszen a katasztrófafilmekbe is kell olyan extra elem, amelytől különlegesek lesznek. A 2012-ben például a film harmadik harmada más, mert arról szól, hogy kik jutnak fel a bárkákra, kik élik túl.]

[– Jól beleásta magát a maja öröknaptár témájába, a mélyére nézett az okoknak, hogy miért is kellene a világvégének bekövetkeznie?

R. E.: – Igen, ezt is belevettük a filmbe, valahogyan úgy, ahogyan a Függetlenség Napjába az 51-es körzet* rejtélyét beleszőttük. Noha nagyon sok ember hitt az 51-es körzet rejtélyében, soha senkinek nem volt bizonyítéka. Ehhez hasonlóan úgy gondoltuk, érdemes belevenni a 2012-es jóslatokat a filmbe.]

[– Szóval akkor a 2012 címre csak később találtak rá?

R. E.: – Igen, jóval később. Általában így van ez.]

[– Amikor a kutatásokat végezték, hogyan sikerült elkülöníteni a maja öröknaptár végéhez kapcsolódó elméletet más emberek elméleteitől, amelyek vagy valódiak vagy nem?

R. E.: – Nos, olyan sok van belőlük, hogy az ember megalkothatja a sajátját is. A legmegdöbbentőbb az volt számomra, hogy mennyi könyvet írtak ezzel kapcsolatban. Ha az ember felmegy a neten az Amazon.com-ra, könyvek százait találja, amelyek mind 2012-ről íródtak. Ez elképesztő. Megrendeltem az első hat-hét oldalon található könyveket, megvolt mind. Mindegyik más történetet mondott el, így csak azt a tényt használtuk, hogy a maja naptár 2012 december végén véget ér. Ezen kívül használtuk még valamennyire azt az ideát, hogy a Napnak van egy ciklusa, és ezeknek a ciklusoknak a fordulópontján a pusztító ereje a Föld ellen fordul. Ez minden.]

[– El akarta pusztítani az egész világot?

R. E.: – Ha özönvizes filmet készít az ember, akkor az özönvíznek globálisnak kell lennie. Aztán kell egy elmélet. Kutattunk egy kicsit, és rátaláltunk a Föld mágneses pólusváltásának elméletére. Ez vagy igaz vagy nem, de nem számít, mert a filmünk szempontjából tökéletes volt. Földrengések, vulkánkitörések, a földkéreg hihetetlen erejű mozgása, a rettenetes szökőárak – ezek világméretű kataklizmát kell hogy okozzanak. Arra gondoltam, hogy kezdjünk a Himalájával, mert arra gondoltam, hogy ez a világ teteje, és ha a Himaláját elönti a víz, akkor az már tényleg szökőár.]

(…)

[– Miért éppen John Cusackot választotta ki a címszerepre?

R. E.: – Olyan színészt kerestünk, aki mindennapi ember, de éles eszű, és van némi tehetsége a komédiához is. Nem sok ilyen van. John Cusackot mindig nagyon szerettem, ezért ajánlottam fel a főszerepet neki. Ide nem Bruce Willis kell vagy Arnold Schwarzenegger. Ha jó karaktereket ír az ember, akkor jó színészeket választ, és azt hiszen, ebben a filmben van néhány valóban nagyon jó színész. Számomra egyébként az időnként előugró humor, a komédia mindig sokat számított. Egy jó vicc, jó időben világossá teszi az emberek előtt: „Ez egy film, nem a valóság.”]

(…)

[– Le tudná írni a bárkákat? Milyenek a bárkák?

R. E.: – Úgy tervezték őket, hogy ellenálljanak a hullámoknak, ugyanakkor nagyon nagyoknak kell lenniük, mert rengeteg embert kell megmenteni. Részben tengeralattjárók, részben hajók.]

(…)

[– A vallási és a tudományos szempontok közötti egyensúlyt hogyan teremtették meg a 2012-ben?

R. E.: – Furcsa módon nagyon sok vallási szimbólum elpusztul ebben a filmben. Ehhez semmilyen kommentárt nem fűzünk. Csupán emberekróől van szó, akik Istenhez fordulnak, ha rossz dolgok történnek. Amikor lerombolod a Vatikánt vagy A Megváltó Krisztus szobrát Rióban, akkor azt mondod az embereknek, hogy „még Isten sem segíthet rajtad”. Aztán az egész eléggé filozofikussá válik, arra terelődik a szó, hogy egy ilyen helyzetben mit kell tenniük az embereknek. Mi az, ami erkölcsileg helyénvaló? Ezek a kérdések mind felmerülnek.]

[– Benne van valamilyen módon, implicite a filmben, hogy Isten vet véget a világnak, vagy ez csak egy globális szökőárhullám és kész?

R. E.: – A természet ilyen. Ez egy körforgás, negyvenezer évente ismétlődik. Az az érzésem – és ez az én érzésem, nem tudom bizonyítani –, hogy a Földnek vannak ilyen szakaszai: újra kell indítani mindent. Szóval ez egy gigantikus restart. A legutóbbi filmemnek is ez a feltevés volt az alapja. Az elveszett civilizáció – volt egy nagy kataklizma, és ezek a kultúrák megsemmisültek. Ez olyasmi, amiben hiszek, amiben sokan hisznek.]

[– Környezetvédelmi szempontból van valamilyen üzenete a 2012-nek?

R. E.: – Nem, nincsen, mert azzal csak önmagamat ismételtem volna. De remek filozófiai alapvetése van, de hogy ezt megértsük, ahhoz meg kell nézni a filmet. Ott vannak az állandó párbeszédek arról, hogy helyesen tesszük-e, amit teszünk, ott a folyamatos kétség. És aztán az győz, akiben ott vannak ezek az állandó kétségek.]

(…)

[– Mit gondol, a Föld a világvége felé tart?

R. E.: – Nem tudom, nem vagyok jós. Remélem, nem romboljuk le a bolygónkat. Azt hiszem, ha ilyen irányba megyünk tovább, akkor nem úgy hagyjuk hátra a gyerekeinknek a Földet, ahogyan kellene. Aztán itt vannak a háborúk… Mindezt az energiát a környezetre és békés dolgokra is fordíthatnánk. Nagyon szomorú nézni, ami történik, olvasni a híreket minden nap arról, hogyan harcolnak egymással az emberek. Olyan, mintha nem értenék, hogy folyamatosan ketyeg az óránk.]


* Az 51-es körzet egy, Nevadában található amerikai katonai légibázis neve. A Groom Lake nevű kiszáradt tóban található, amelynek déli részén nagy területű, titkos katonai légitámaszpont van. Sokan hisznek abban, hogy a területen földönkívüli kísérleteket végeztek/végeznek.